120 forint, és pont pont pont

Szombaton Sissivel, és a spánieles barátaimmal, egy 15 km-es teljesítmény túrán vettünk részt, -erről bővebben a másik blogba fogok írni- haza felé Anita, bevitt minket Szombathelyre, 6 óra volt mikor megérkeztünk, gyors kiszálltunk a kocsiból, kipakoltunk, elköszöntünk, és mi elindultunk a vonatra, volt még időn mert az 18:48-kor indult ( legalább is akkor még azt hittem) mikor beértünk a vasútra, felpillantottam, az éppen velünk szembe lévő falra, és ekkor neki álltam böngészni, hogy mi melyik vonattal is fogunk menni, ekkor megláttam, hogy a vonatunk 18:28-kor indul, volt még idő addig, kb. 10 perc, de miután nem vagyok ismerős ezen az állomáson, és a jegy pénztárnál is sor volt, hatalmas pánik tört rám..gyorsan beálltam a sorba, megvettem a jegyeket, és majdnem elhagytam a táskám...amibe a pénzem, a papírjaink, és úgy igazából mindenünk volt..úgy hozták utánam..tipikus.. miközben szedtem a lábam, és Sissit is arra bíztattam, hogy tempózzon. Mikor  kezembe vettem a pénztárcám, és a vissza akartam dobni az aprómat, hirtelen egy magas fiatal srác leszólított, hogy nem-e tudnák neki segíteni, nem álltam meg, de lelassítottam, és kérdő szemekkel rá néztem,hogy én a sietős, poros, fáradt, kutyás lányka mit tehetnék érte? Ekkor feltűnt..a srác arca..tiszta lila folt..és sebek..bevallom megijedtem..ekkor elmondta, hogy nem koldulni szeretne, de 120 ft hiányzik neki a vonat jegyéből, hogy haza tudjon menni, ezzel a lendülettel, rá néztem az órára, és konkrétan 4 perc volt a vonatunkig, ( és még azt sem tudtam, hogy honnan indulunk) így nagy meggondolatlanul azt mondtam a srácnak hogy nem tudok neki adni ( és igen, látta, ahogy a vissza járót elraktam) szaladtunk a vonatig, egyszer megrekedtem, és arra gondoltam,hogy vissza futok, és oda adom neki a pénzt..mert, hogy már itt olyan bűntudatom volt...miután megtaláltam a vonatunk, felszálltam, és megláttam, hogy van még 2 percünk erősen gondolkozóba, kezdtem,hogy vissza futok az apróval, de nem mertem kockáztatni, hogy nem érek vissza...szóval ez ennek a 120 ft-nek a története...borzalmas bűntudatom van, arról nem is beszélve, hogy a srác arca beleégett a fejembe...:(