120 forint, és pont pont pont

Szombaton Sissivel, és a spánieles barátaimmal, egy 15 km-es teljesítmény túrán vettünk részt, -erről bővebben a másik blogba fogok írni- haza felé Anita, bevitt minket Szombathelyre, 6 óra volt mikor megérkeztünk, gyors kiszálltunk a kocsiból, kipakoltunk, elköszöntünk, és mi elindultunk a vonatra, volt még időn mert az 18:48-kor indult ( legalább is akkor még azt hittem) mikor beértünk a vasútra, felpillantottam, az éppen velünk szembe lévő falra, és ekkor neki álltam böngészni, hogy mi melyik vonattal is fogunk menni, ekkor megláttam, hogy a vonatunk 18:28-kor indul, volt még idő addig, kb. 10 perc, de miután nem vagyok ismerős ezen az állomáson, és a jegy pénztárnál is sor volt, hatalmas pánik tört rám..gyorsan beálltam a sorba, megvettem a jegyeket, és majdnem elhagytam a táskám...amibe a pénzem, a papírjaink, és úgy igazából mindenünk volt..úgy hozták utánam..tipikus.. miközben szedtem a lábam, és Sissit is arra bíztattam, hogy tempózzon. Mikor  kezembe vettem a pénztárcám, és a vissza akartam dobni az aprómat, hirtelen egy magas fiatal srác leszólított, hogy nem-e tudnák neki segíteni, nem álltam meg, de lelassítottam, és kérdő szemekkel rá néztem,hogy én a sietős, poros, fáradt, kutyás lányka mit tehetnék érte? Ekkor feltűnt..a srác arca..tiszta lila folt..és sebek..bevallom megijedtem..ekkor elmondta, hogy nem koldulni szeretne, de 120 ft hiányzik neki a vonat jegyéből, hogy haza tudjon menni, ezzel a lendülettel, rá néztem az órára, és konkrétan 4 perc volt a vonatunkig, ( és még azt sem tudtam, hogy honnan indulunk) így nagy meggondolatlanul azt mondtam a srácnak hogy nem tudok neki adni ( és igen, látta, ahogy a vissza járót elraktam) szaladtunk a vonatig, egyszer megrekedtem, és arra gondoltam,hogy vissza futok, és oda adom neki a pénzt..mert, hogy már itt olyan bűntudatom volt...miután megtaláltam a vonatunk, felszálltam, és megláttam, hogy van még 2 percünk erősen gondolkozóba, kezdtem,hogy vissza futok az apróval, de nem mertem kockáztatni, hogy nem érek vissza...szóval ez ennek a 120 ft-nek a története...borzalmas bűntudatom van, arról nem is beszélve, hogy a srác arca beleégett a fejembe...:(

Ez a te döntésed kell, hogy legyen, ha érdemes hát küzdj s meg lesz az eredmény, ha viszont azt érzed, hogy nem érdemes... de nem tudod feladni akkor itt a válasz: NE ADD FEL! Ha fel tudod adni a harcot, akkor pedig egyértelmű, hogy ez egy vesztes csata, de még sem az mert, meg tudtad, hogy Ő nem az IGAZI.. És ezzel nyertél és tudod nem az a lényeg, hogy mennyi kis csatát buksz el .. mert elbukhatod, az összeset is .. de ha a megnyered a háborút, akkor maximálisan győztes vagy. ( Ez egy 2012 októberi írásom, részlet egy levélből) 

Élni.

Rohanás..telített hetek..Ez jellemzi az életem egy ideje.. Folyamatosan futásban vagyok, szervezek, rendezek, megyek, csinálom, és, hogy úgy mondjam, most érzem azt,hogy élek.. Persze kicsit stresszes egyszerre 8 fele futni, de én imádom ezt csinálni.

Hát akkor a mai nap, egy ideje az idősek otthonába járunk önkéteskedni, pontosan a kötelező 50 órát töltjük ott. Egy hete megkeresett minket Heni, a munkavezetőnk, hogy lenne-e kedvünk egy kis műsort szervezni az időseknek...én rögtön tudtam,hogy ezt szeretném..Azonnal írtam Vikinek, és ahogy válaszolt, igent mondtam Heninek..Röptében csináltam egy csoport beszélgetést és neki is álltam/ álltunk szervezni, annyira bele merültem,hogy észre sem vettem, hogy már 4. órája ezt csinálom. És ez így ment napokig..még össze nem állt a kép, vagy is műsor..Addigra Vikivel folytattunk jó pár skype beszélgetést, na és persze a suliba is sokszor felhoztuk a dolgot. Szép lassan majdnem minden összeállt, voltak dolgok, amik nem úgy ahogy gondoltuk..Sokat idegeskedtünk, izgultunk azon, hogy minden rendben menjen..Este konkrétan egy kisebb szívrohamot kaptam mikor Ádám írt,hogy neki nincs verse...mert nem talált magának ( Ő volt az egyetlen aki keresett magának) ekkora gyors összedugtuk a fejünket Vikivel skypén, és fél óra alatt kerítettünk egy hozzá illő, és rövid verset.. Eljött a nap...reggel korábban keltem mint szoktam, miután sikeresen magamra borítottam a szekrényem..(persze,hogy nem találtam a szoknyát amit fel akartam venni.. na de csak meglett..) gyors összeraktam a laptopot.. ( igen, ez is műsor kellék volt!) majd elindultunk a suliba... A 4.szünetben találkoztam Veráékkal, aki közölte velem,hogy 2 óra után érkeznek... Enyhe szívroham....( Még jó,hogy mondtam,hogy mindenki legkésöbb 3/4 2-re legyen ott) Na de most mit kellett volna csinálnom? Mondtam neki, hogy siessenek..ennyit tehettem..Ment tovább a suli...6.szünet..Jött Kristóf...beszélgettünk a műsorról, majd mondtam neki, hogy hozza át a papírokat..elrakom Őket,hogy biztos meglegyenek..majd vissza jött egy az az 1 papírral?? Mert Dominik közölte vele..hogy Ő neki csak a telefonján van meg..( Mondjuk ezt nem tudom,hogy gondolta Ő, hogy ki áll egy telefonnal a kezébe..:D ) Na mindegy is..itt már majdnem szét robbantam..de becsöngettek..szóval erre sem volt időm.. Ekkor jött a matek óra... amin amúgy is nehez tudok figyelni...hát ma sehogy sem ment.. Hamar eljött az óra utolsó 10 perc..akkor mi gyors elkéredzkedtünk..hogy elérjük a buszt... höhh...megyünk ki..suli kapu zárva...most mi legyen ? :O Bemegyünk a portára, erre a nő közli velünk, hogy le kéne nyomni a kilincset...itt elkezdtem annyira nevetni...hogy majdnem megfulladtam..Ennyire csak nem vagyunk bénák? De...még is...kiérünk..és látjuk, hogy aszfaltozzák az utat..ezt nem hittem már el.. gyors átfutottunk az úton.. végülis csak 3 x ragadtunk bele az aszfaltba... majd ekkor rájöttünk, hogy hopp..akkor ide a busz sem fog tudni bejönni..gyors rohantunk a postához..és bepattantunk az első taxiban..ami mint kiderült indult volna valakiért, de szólt az irányítónak,hogy négy lány bepattant,így küldjön mást.:D Megérkeztünk az idősek otthonába...mindent összeszereltünk, és vártuk a többieket..utolsó percben végül is Veráék is megérkeztek..gyors egyeztetés után elkezdtük a műsort...imádtam minden egyes percét..annyira jó volt... Lement a műsor közösen megköszöntük a figyelmet, és jöttünk volna le a " színpadról" ( én már le is jöttem ) mikor egy néni fel állt, és ezt mondta: "Köszönjük ezt a műsort,  ezzel elhoztátok az igazi tavaszt a szívünkbe." Azt hittem elsírom magam, és láttam a többieken, hogy ezzel ez a nap örökre bevésődik a szívükbe..Ennél nagyobb köszönetet nem is kaphattunk volna.
 Facebook állapot :  Lia Ábrahám és az, hogy láthattam hogy a srácok mennyire összeszedték magukat, és, hogy mindenki tudta mit merre, hogy, és figyeltek arra amit mondtam...és lehet, hogy tévesztettek egyet a szövegben, lehet, hogy remegett a kezük, vagy épp a lábuk..lehet,hogy nem volt annyira tökéletes... de megcsináltuk,közösen, és lehet hogy valakit csak az hajtott mennyi órát kap ezért ( lehet, bár nem hiszem) de amit az a néni mondott, és ahogy egy közösséget alkottunk... azt hiszem erre nincsenek szavak..jelentem még nem tértem magamhoz  

És akkor a műsor:

1. egy pár soros kis köszöntő (Lia)
2. Kosztolányi Dezső megzenésített verse
3.Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani
4.Kálnay Adél: Kérdés
5.Hepp Béla : Tőled szép
6.Ágnes Vanilla : megzenésített József Attila vers
7. Simon Ágnes: Élet vonat
8.Kis Lajos: Világjáró
9. Szabolcs Zsóka: Egyetlen
10. Kormorán: Fa leszek...megzenenésítés
11.Szabados István: Tavasz várás
12.Csók István: A tavasz
13.B.Radnóti L: Esti dal

Hozom az ott készült képeket is, bár ha a többiek meglátják, tuti beperelnek...:D