Nem igen akartak jönni ehhez a bejegyzéshez a szavak, mert a lelkem mélyén úgy gondolom hogy ehhez nem kellenek üres betűk, mondatok, aki rá néz ezekre a képekre, az érteni fogja, ha pedig nem akkor a szavak sem adnának neki mankót..de még is..szeretnék valamit írni..hogy mit is?
Mikor ma haza értem hulla fáradtan, akkor láttam ezt a bejegyzést, görgettem lefelé a falamat,és találkoztam vele még egyszer, de valahogy nem vettem rá magam hogy megnyissam, aztán mikor a 10. ismerősöm oldalán is láttam, akkor még is csak kíváncsi lettem, hogy ez mi lehet..
Azt hiszem most szegényebb lennék, ha ezeket a képeket nem néztem volna meg, eddig is tudtam, hogy valami hasonlót szeretnék, de most megbizonyosodtam róla. Ezekből a képekből sugárzik a szeretet, a béke -és igen annyira fáradt vagyok, hogy ide békát írtam.- és a boldogság..
Szeretnék majd egyszer én is teremteni egy ilyet helyet, ha már ott fogok tartani hogy a család kerül szóba, -bár jelezném ez nem mostanában lesz.-
Egy helyet:
- Ahol csend van.
- Ahol a természet és a mai rohanó világ összeér.
- Ahol a gyerekek, ameddig kell gyerekek maradhatnak,boldogan és önfeledten játszhatnak.
- Ahol a gyerekek, ameddig kell gyerekek maradhatnak,boldogan és önfeledten játszhatnak.
- Ahol én is úgy érzem, hogy igen ez való nekem:
- Ahol éjszaka a cinegék muzsikájára tudok elaludni.
- Ahol a saját teraszomról tudom nézni a naplemente/napfelkelte csodáját.
- És ahol azok is velem lehetek akik fontosak nekem..itt az állatokra gondolok legfőképpen.:)
