délután a legjobb barátnőmtől a következő üzenetet kaptam: a papa meghalt...( az Ő papája) ledöbbentem..vagy 100 újra olvastam a mondatot de még mindig ugyan az volt...neki futottam újra.. de nem változott a tartalom..zokogni kezdtem..valahogy ezzel a mondattal előjött belőlem minden..az Ő fájdalma..és az enyémek..minden,minden..és minden..bele sem merek gondolni abba hogy újra összefog roppani..bevallom ezt hangosan ki sem merem mondani..nagyon kemény másfél éven vannak túl..(aminek én csak ritkán voltam része, de még így is borzalmas volt) remélem erős tud maradni, én amiben csak tudok segíteni fogok neki.. bár innen 350 km-vel arrébbról nagyon nehéz.. ilyenkor mindig rádöbbenek hogy a halál létezik..körünkben is és nem csak a tv-ben...és nem csak az újságok hasábjain...szerencsésnek mondhatom magam hisz több dédmamám és dédpapám is még köztünk élnek..imádom őket.. Eddig 3 közeli rokonomat vesztettem el.. a nagypapámat, (az Ő édesanyját) aki az én dédimamám volt..és az egyik dédipapám.. legközelebb talán a nagypapám állt hozzám..kiskoromban napi kapcsolatunk volt...élénken él az emléke bennem..ahogy előveszi a nagy rajzokkal teli Arany János verses könyvet..és lapozgatja hogy mit olvasson.. és én pedig hajtogatom hogy: az Ágnes asszonyt, az Ágnes asszonyt...majd Ő feladja és elkezdi azt olvasni amit én akarok... lehet hogy furán hangzik de én érzem hogy Ő velem van..hogy sokszor segít nekem..én pedig szeretném ha megtudnám neki mutatni, hogy nem hiába foglalkozott velem annyit, megérte..és lesz belőlem valaki...(PAPA SZERETLEK <3!) a monostori dédimamám és a Kovács dédipapámat is nagyon szerettem, bár szegény papáról csak halvány emlékeim vannak.....ahogy mindig ülök az ágya mellett és beszélek neki..és várom hogy szóljon de már nem tud..vagy csak nagyon keveset ... Múltkor a Mariska mamámnál voltam, aki azt mondta nekem...Lia, a Kovács papád nagyon szeretett...majdnem siírva fakadtam..úgy megöleltem volna a papát..hogy tudja én is szeretem Őt..Aztán a monostori mamám....nagyon szerettem hozzá menni..homokozni a virágoskertjében..beszélgetni vele, játszani a cicáival...
ŐK A SZÍVÜNKBEN ÉLNEK TOVÁBB!
